Nem akarok többé játszani,
Tudom jól, hogy minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
S mégis te vagy az, aki körbe ér és visszatér.
Viharos vad évek,
Szerelmünk megtépték,
Csak rongy és sár.
Pedig most is égek,
S tudom azt, hogy lángolsz te is még.
Csak az álarc rejti már.
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki,
Tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom,
Puha föld legyen a vánkosom.
A boldogság ma máshol alszik,
elárulom, hogy nem tudom, kivel,
ezt én rontottam el.
Bolond a nő, mert úgy haragszik,
hogy dönt a szív, de arra nem figyel,
hogy mást diktál a fej.
Bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy.
Bármit kérsz,
az ára az túl nagy.
Okosnak, szépnek,
szajhának kell lenni.
Elég volt, Baby, az elnyomásból ennyi!
Szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé,
Mert amit nem becsülsz meg ma, az holnapra már mind az ördögé lesz.
És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed,
De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlen egy kis életed.