Hihetetlen, mennyi mindent nem tudsz arról a sportról, amit egész életedben játszottál.
A fizikai erőnek csak akkor van értelme (...), ha az embernek célja van vele. Máskülönben csak kellemetlen és zavaró, mint a szárnyak egy dodón.
Amikor mindent jelent, úgy játssz, mintha semmit sem jelentene.
Amikor győzöl, kialakul benned egy különleges érzék, körülvesz a legyőzhetetlenség aurája.
Akik úgy vélik, hogy nincs idejük a testmozgásra, azok előbb-utóbb kénytelenek lesznek időt találni a betegségre.
A sport reményt adhat ott, ahol egykoron kétségbeesés uralkodott. Bármely kormánynál hatékonyabb a faji ellentétek leküzdésében. A sport képes megváltoztatni a világot.
A kézilabda durva játék, nem azért, mert megsérűlhetsz, és az fáj, hanem mert csak a győztesnek van igaza. És aki vesztett, az nem tudja megvédeni magát.
A teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról.
A kapufa éle mindig igazságos, mert annak lövése pattan be, aki a hétköznapokon többet tett a győzelemért.
A pályán ne vereségből tanulj, tanulj a győzelemből, jobb híján a döntetlenből. Rosszul lehet játszani, de nem nyerni akarni nem lehet.
A kézimeccs előtt mindig van egy pillanatnyi csend. A játékosok a helyükön állnak, a falemberek mozdulatlanok, és minden lehetséges. Majd, mint egy karambolban, minden nekiütközik valami másnak. A labda röppen, a csont reccsen, és a kettő közötti idő közelebb áll a négy másodperchez, mint az öthöz.
A sportszerű küzdelem, a fair play az a művészet, amikor úgy kapunk hajba, hogy egymás frizuráját nem tesszük tönkre.
Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk-e. Egyedül az számít, hogy játszunk-e.
A sportolás azoknak való, akik nem elég intelligensek a heverészéshez
Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!